Egyre több olyan hírt lehet olvasni, hogy pénzintézetek, bankok intenzíven foglalkoznak a blockchain technológiával, sőt annak a használatán is gondolkodnak. Próbáljuk most körüljárni ezt a jövőképet, mi az alapja, mik az indítékok és mi a lehetséges eredménye, kimenetele ennek a próbálkozásnak?
Előzetesen pár mondatban arról, hogy mi is az a technológia, amiről most beszélgetünk. A blockchain (blokklánc) tranzakciók történetét őrző és a tranzakció-történetet tovább bővítő elektronikus nyilvántartási mód, amelyet egymástól független és egyenrangú számítógépek kezelnek önkéntes formában. A számítógépek a publikus neten kapcsolódnak egymáshoz, és egymással versenyeznek a munkavégzésben. Maga a munka-algoritmus úgy változik (kb. kéthetente), hogy ha több gép hajlandó a közös munkában dolgozni, akkor nehezebb, ha kevesebb, akkor könnyebb feladvány megoldásával lehet a tranzakció-verifikálást megvalósítani. A győztes jutalmat kap. A rendszer központi irányítás nélkül működik, önszabályozó és önjáró, a résztvevők érdekeltsége működteti átlátható, szigorú és szó szerint beprogramozott szabályok szerint.
A blockchain technológia lehetővé teszi, hogy az azt használó szervezet autonóm és anoním módon, szubjektív döntések (lehetősége) nélkül, az érdekek teljes átlátható, kiszámolható szabályrendszerét használva, fenntarthatóan és bárki által bármikor ellenőrizhetően működjön. A technológia feltételezi az informatikai rendszerek megfelelő fejlettségét: az elegendően gyors számítási kapacitást, a mennyiségi és időbeli tárolási lehetőséget valamint az adattovábbítás elegendő sebességét.
A blockchain technológia és a bitcoin elektronikus pénz jelenleg a közbeszédben szinte szétválaszthatatlanok, pedig igazából más-más a fogalmakról van szó: az egyik a kezelés módja, a másik pedig a kezelés tárgya. A jelen cikk bevezető mondatában szereplő szervezetek a bitcoin-hoz igen eltérő módon (pozitívan-negatívan) viszonyulnak, ugyanakkor magát a technológiát mintha használni szeretnék.
Anélkül, hogy megszakítanánk a beszélgetés fonalát, itt olvasható pár cikk, ahol részletesebb információk vannak a témával kapcsolatban:
https://bitcoin.hu/archivum/bevezeto/hogyan-mukodik-a-bitcoin/a-blokklancrol-bovebben/
(A jelen cikk elején szereplő illusztráció ebből a cikkből származik.)
https://bitcoin.hu/archivum/bevezeto/a-bitcoin-matematikai-alapjai/
A banknak sok feladata van, jelen gondolkodás során a tranzakció-végrehajtással foglalkozunk. Az által, hogy a bank (bármelyik bank) a blockchain iránt érdeklődik, és tervezi bevezetni-használni, azzal egyben elismeri, hogy a jelenlegi mechanizmus nem jó. Ez persze mindenre igaz; mindennél van jobb, minden javítható/javítandó, minden folyamatosan fejleszthető/fejlesztendő. Jelen esetben a folytonossági paradoxon abban áll, hogy amit vizsgál, azaz az esetleg bevezetendő blockchain technológia, az nem csak a jelenlegi mechanizmust képes kiváltani, hanem magát az apparátust, a bankot, illetve általánosabban és élesebben fogalmazva a bankrendszert is. A bank be akar vezetni egy olyan technológiát a jelenlegi (és nyilván a saját szemszögéből a jövőbeli) szervezeti működésébe, ami pontosan annak a létét, a szerepét kérdőjelezi meg. A bank ebből a szempontból (is) egy hierarchikus szervezet, ahol mind az üzletfejlesztésben, mind pedig a működésben a központi elemek a meghatározók. Ezzel szemben a blockchain szemléletmódja a decentralizáltság. Ez persze nem azt jelenti, hogy a központosított szervezet nem tudja használni a blockchain technológiát, hanem csak azt, hogy nem illik oda.
Olyan ez, mintha egy gőzmozdonyba építenénk egy GPS-t: a gőzhajtású technológia elavult, és a vonat egyébként is a sínen megy. Persze nem baj, ha van benne GPS, mert például a használatával ellenőrizheti a masiniszta a menetrend betartását. De erre egy (a menetrendváltozást követő, évente egyszer frissített) táblázat plusz egy viszonylag pontosan járó mechanikus karóra is megfelelő. Mivel most egy blog keretén belül gondolkodunk, idehozhatunk persze egy másik példát is, ami véletlenül szintén a vasúttal kapcsolatos. A Vissza a jövőbe (3) filmben is gőzmozdony a főszereplő erőforrás. Ott egész sikeres lett az alkalmazása, segítségével a szereplők elérték a kitűzött célt – bejött, hogy egy ismert szerkezetet az addigiakhoz képest egészen más célra használtak. Azaz látható, hogy hasonlatokkal nem dönthető el a kérdés.
A blockchain (technológia) lényege, hogy nincs „főnök”, hanem a feladatokat egyenrangú szereplők végzik. Ha ezt egy banki architektúrában valósítjuk meg, akkor az körülbelül az alábbi módon nézne ki.
A bankban most (as is situation) egyetlen központi server van. (Zárójelben: mindegy, hogy az a server fizikailag duplikált vagy többszörözött, tükrözött, cluster-be kötött, raid-1-2-3-4-5-6 technológiát használ-e, különböző kerületekben, városokban, földrészeken szétszórt gépek – a funkcióját nézve egyetlen egységet képeznek.) Ez csillag-alakzatban (hierarchikusan) érhető el az összes munkahelyről (node-okról), jogosultság szerint. Jelentse a node itt most az ügyfél hozzáférési pontját. A pénzmozgás tekintetében a bank (nyilván, mert ezért van, ebből él, így van szervezve a működése) - központi szereplő. Az (egyetlen) server bonyolítja le a pénzmozgásokat: fogadja azokat, ellenőrzést végez (authentikáció, fedezetvizsgálat, feketelista-vizsgálat), végrehajtja a tranzakciókat, és számlaegyenlegeket módosít.
Ha ezt blockchain technológiával váltja ki a bank (to be situation) , akkor egy lehetséges architektúra például az, hogy – analóg módon a világhálóval - minden fiókba tesz egy-egy server gépet, amelyek egyenrangúak, és az életüket önállóan(!) szervezve bonyolítják le a pénzmozgásokat.
Vissza a földre! Egyrészt a blockchain műveleteket számoló server gépeket nem kell föltétlenül szétszórni, hanem nyilván lehetnek ugyanott, mint ahol a jelenlegi szerkezetek is vannak. Sőt nyilván az is lehetséges, hogy maguk a gépek is ugyanazok, mint a jelenlegiek. Másrészt azt még föltételezni sem lehet, hogy a bank a blockchain -kezelést a publikus netre tenné ki. Nem azért, mert veszélyes volna (maga a technológia biztosítja a megfelelő védelmet is), de ez a (jelenlegi) bank (jelenlegi) compliance gondolkodásmódjával nem egyeztethető össze. Sem banki szinten, sem pedig például a hazai felügyeleti szervek elvárásával sem.
De extrém módon még az is elképzelhető, hogy az architektúrában egyetlen olyan gép van, amelyik a blockchain technológiával működik! Azért lenne ez extrém, mert a blockchain-kezelés server gépek között versengéssel valósítható meg a leghatékonyabban.
A szóban forgó technológia használata a bankban lehet, hogy olcsóbb, mint a jelenlegi, lehet az is, hogy nem. Lehet, hogy ez biztonságosabb, mint a jelenlegi, lehet az is, hogy nem. Lehet, hogy ez gyorsabb, mint a jelenlegi, lehet az is, hogy nem. – Érdekes kísérlet, de ez kívülről eldönthetetlen. Mert egy zárt szervezetben, a bankon belül működik csak, és az igazi előnyeit a felhasználók nem tapasztalhatják. A bank azt a funkciót, hogy egyedül ő vezeti az ügyfél számláját, nyilván nem adja föl, pedig a blockchain technológia pontosan ezt képes kiváltani. A bank viszont ezt magától nem lépi/lépheti meg, mert azzal a maga (és a részvényesei) érdeke ellen döntene.
Azzal, hogy egy bank a blockchain technológiát használja, nem lesz jobban kompatibilis a (lehetséges) blockchain világgal, mint most, mert egy zárt rendszerben él a technológia. A résztvevők csak egy ablakon keresztül és áttételesen találkoznak vele. A felhasználók (az ügyfelek) nem élvezhetik közvetlenül a technológia adta előnyöket.
Mindegy, hogy amit a blockchain technológiával a (főnök nélküli) szervezet nyilvántart, az micsoda. Valamilyen devizanem-e (euró, forint, bitcoin vagy más), mindegy, hogy egyáltalán pénzt jelent-e az a valami. Lehet az tulajdonjog is, pl. ingatlan, földbérlet, vagy bármi más, amiben a szereplők közösen megállapodtak. Akár részvény, akár szavazati jog is lehet. Ebben látszik a blockchain használatának a „világnézete”: a szereplők közösen állapodnak meg valamiben, ehhez működtetnek egy (informatikai) rendszert, és nincs egyetlen főnök, aki ilyen-olyan szempont szerint befolyásolná a működést. Ott az igazi helye, ahol teljesen fölösleges az emberi döntés. Ha az mégis be van építve a folyamba, akkor fennáll a veszélye, hogy valami torz irányba megy el az eredmény. Persze itt lép be a (üzlet)politika és/vagy a praktikum: mi a fölöslegesség/szükségesség ismérve, hol a határ a kettő között? Mit minősítünk már torznak, és mit csak szabályozottnak?
A bankok teljes döntési folyamata általában nem ismert, mert csak az általuk fontosban tartott elemeket publikálják, akár már a végeredmény az, akár még csak egy állomása a munkának. Így általános és végleges véleményt nem lehet megfogalmazni. Megítélésünk szerint abban az esetben, ha egy bank a gondolkodást azzal kezdi, hogy egy gyökeresen más technológiát akar használni, akkor sorrendet tévesztett. Először a bank üzletpolitikáját, termékeit, folyamatait, működését kell alapjaiban újragondolni, és az ez utáni, második lépés a legmegfelelőbb technológia kiválasztása. Ami a blockchain is lehet, ha a korábban kigondolt folyamatokat az tudja a legjobban leképezni. Azt a kérdést viszont, hogy van-e ilyen bank-modell, nem egy informatikus szemléletű szakember tudja megválaszolni. Tehát ebben a körben a kezdő kérdés nyitott marad.
Monori Antal, banki IT szakértő
Geobys Contact Oktatásügyi és Informatikai Rendszerház Kft. - a skillPOOL tagja
