Májusban a skillPOOL Szakértői klaszter megalakulása után első bemutatkozásunk egy régi kollégánál, Rácz Zsoltnál történt. Ez adódik abból, hogy a tagok közül többen is régóta ismerik, vagy üzleti kapcsolatban vannak vele.

A klaszter első bemutatkozása másként történt, mint terveztük! Felkészülésünk ellenére nem mi mondtunk el magunkról mindenféle szépet, hanem Zsolt volt a fő kérdező: mit csinálunk, mihez értünk, stb...

Mivel az azóta eltelt pár hónap alatt velünk (is) történt pár dolog, így elhatároztam, hogy most én szeretném kérdezni, hogy hogyan látja a klaszter lehetőségeit...

A beszélgetésre most is felkészülten érkeztem, de a vége ezúttal is más lett. A tervezett kérdésekből ilyen formában csak párat tettem fel, de mikor befejeztük a beszélgetést, mégis úgy jöttem el, hogy minden kérdésemre választ kaptam!

A beszélgetés elején megállapodtunk, hogy Zsolt, mint hosszú banki tapasztalattal rendelkező vezető/szakértő és nem mint az aktuális munkahelye (Széchenyi Bank) informatikai igazgatója fejti ki véleményét. Mint másnap kiderült ez jó döntés volt.

SAS: Ismersz-e klasztereket?

RZs: Van ilyen tapasztalatom, de azokban a cégek általában egy projektre jöttek össze. pl.: megegyeztünk velük, hogy „Ti besegítenétek a folyószámlához és hitelezéshez kapcsolódó ügyekben, Ti pedig jól ismeritek a betétet. Jó lenne, ha együtt dolgoznátok”.

Ebből érdekes módon két irány jött ki

• megismerték egymást a cégek, s a következő projektben már lehet, hogy együtt dolgoztak
• az is előfordult, hogy a cégektől egyik másik szakértő előbb utóbb a bankon belül kezdett dolgozni

SAS: Megjegyzés: Mint látható itt nem kötötte a cégeket szerződés össze, de a Magyarországi törvények szerint a szerződéssel alapított klaszter sem egy jogi személy.

RZs: Az a ritkább, amit Ti a skillPOOL alapítói csináltok, s elsősorban azért, mert a hazai cégekben megvan az egymással szembeni bizalmatlanság, s ezt nagyon nehéz leküzdeni. De ezt a bizalmatlanságot elsősorban szakmaisággal lehet kezelni, valamint ha egy adott projektben jól el lehet határolni, hogy ki milyen kompetenciákkal rendelkezik. Bár ez nagyon nehéz, mert átfedések tömkelege van a számlavezetéstől az adattárházon át a jelentés szolgálatig a legtöbb cég kompetenciáiban.

A másik, hogy mennyire képesek együttműködni a klasztertagok! Pl. ha a megrendelő azt mondja, hogy nekem sok problémám van XYZ-vel, csináld te az adattárházat! Vagyis meghívnak egy olyan feladatra, amihez igaz, hogy nincs meg a szükséges szakértelmed, de a piaci ismereteid és az ajánlatod jó. Kérdés, hogy ilyen esetben mennyire tud a klasztertag nemet mondani és megtartani az eredeti „klaszter megállapodást”.

Tudja-e mondani, hogy a klaszter tagok közül én erre a tevékenységre őt tudom ajánlani.

Ez nagyon vékony jég..... Mennyire tudok a saját partnereim és a megrendelő felé korrekt maradni.

Főleg, hogy a projektek szinte mindig szorítanak a határidők miatt, vagy ha figyelembe vesszük a mai szűkös anyagi lehetőségeket.

Volt olyan a pályafutásom során, amikor a bank kezdeményezte, hogy cégek álljanak össze, és ne egymásra mutogassanak probléma esetén, hanem egy közös érdeket képviseljenek.

Ez a banki nyomás sokat segített. Még mindig lehettek hibák az együttműködésben, de általában beállt egy olyan állapot, ami már működő, elfogadható volt a bank, mint megrendelő számára. (ebben az esetben természetesen a megrendelő adta a vezérlő vonalat)

A közös munka során a szürke zónákat mindenképpen csökkenteni kell. Kinek mi a feladata, miért felel és milyen hatása van az általa elvégzett munkának a „többiekre”. Ezért kényszerítette ki a bank a beszállítói skill mátrixot. Ilyen helyzettel találkoztam már az üzemeltetési feladatoknál, és számlavezető rendszer bevezetésénél is.

SAS: Klaszter cég szükségessége nem merült fel, mert a beszállítókkal volt szerződés?

RZS: Azt tudni kell, hogy a bankok általában nem szeretnek beszállítókat „szaporítani” vagy váltani! Ha valami jól működik, akkor nem cserélnek. A változtatások tekintetében a pénzintézetek elég konzervatívak.

(Megjegyzés(sas): Érdekes, hogy a Scrum projekt implementációs metódus bevezetésében viszont bőven a telekom cégek előtt járnak)

Az viszont elfogadott, hogy ha az adott beszállító ugyan nem rendelkezik olyan kompetenciákkal, amire a banknak szüksége van, akkor a bank az általa ajánlott partnert (klaszter tagot) veszi igénybe, ill. kéri fel a feladat elvégzésre.

SAS: Jól látom, hogy az általad említett esetekben a bank szervezte meg a köré épülő beszállítók együttműködését?

ZS: Igen, a bank szervezte meg a „klasztert” a beszállítókból.

SAS: Van-e, és ha igen, hogy alakul a versenyeztetés ilyen módon?

Zs: Általában az ár a döntő! A banki management tipikusan nem az IT szektorból kerül ki, és mivel már az esetek többségében ismertek a pályázók/beszállítók így nincsenek nagy meglepetések, ha megfelelő ajánlat érkezik ...

SAS: Új beszállító? Hogyan lehet bekerülni? Bank találja meg, vagy tolongás van?

ZS: Ez hasonló ahhoz, ahogy az ember egy bizonyos kor után munkát keres/talál: kapcsolati háló.

Akár ismeretség/referencia (pl. már hasonló projektnél, esetleg máshol dolgoztak együtt), akár referencia hasonló projektből, ahol egy beszállító partnereként ismerem. Online megjelenés segíthet, de valószínűleg a banki informatikai vezetők kevésbé használnak blogot, twittert. Sokkal jobban működik a kapcsolati, referencia út, illetve a banki vezetők egymás közti beszélgetése, a „szájhagyomány” ... Nehéz kiválasztani a jót, mert akár 10-n is „ugranak”.

SAS: Kicsik (KKV) hogyan kerülhetnek be? pl.: kicsi 6 fős banki szakértői cég..

ZS: Teljesen az előzőekben említett módon.

SAS: Az új social média használható kapcsolatépítésre a banki szektorban?

ZS: A saját véleményem szerint nem annyira elterjedt. A banki szakemberek általában lassabban veszik fel/vezetik be az új technológiákat, amely hagyományosan a biztonságra törekvésből adódik, és itt is meglátszik a „konzervatizmus”.

Ennek ellenére ma a középvezetői réteg általában az X generációból kerül ki, akik magánéletben már használják ezeket a csatornákat. Az Y generáció is most kerül ezekbe a pozíciókba, akik viszont már nem csak privát életben, hanem a karrier építésben is használják (lásd: LinkedIn)

SAS: Ki dönti el , hogy ki kerül be a beszállítói kosárba?

Zs: Elvileg ez lehet az IT és a beszerzési terület is. Találkoztam már mind a két megoldással.

Mivel a döntéshozók nagy részének nincs informatikai végzettsége, beleszólni nem tud, tehát azt gondolhatja „itt az IT mutyizik” (korrupciót sejt minden mögött), ezért inkább a beszerzésre bízná a feladatot. Igen ám, de a beszerzés tipikusan nem műszaki szakemberekből áll, tehát csak az ár alapján dönt. Ennek eredménye lehet nagyon rossz, és ha „tisztán” a beszerzés dönt, akkor ott is megvan a korrupció veszélye. Ezért a legjobb, ha mindketten részt vesznek a döntéshozatalban., megfelelően érvényesítve és összehangolva szakmai elképzeléseiket. A beszerzés lehet a kontroll, de szakmailag az IT adja meg a paramétereket.

SAS: Végezetül az eBOM - ról mi véleményed?

Ez egy jó módszertan. Mivel nincs két egyforma projekt, ezért kell egy jó alap módszertan. Egy iránytű. Erre az eBOM modell jó!

De: a puding próbája az evés! Az lehet, hogy bizonyos projekteknél egy az egyben használható, de lehet, hogy finomításra szorul egy másiknál, mivel nincs két egyforma projekt.

SAS: Köszönöm a válaszokat

RZS: Sok sikert a klaszterhez